2013. december 24., kedd

Karácsonyi különszám - Only Human

Sokan kérdeztétek, mi van illetve mi nincs Gillian tanárnő és David tanár között. Ebből a rövid kis karácsonyi történetből megtudjátok!
Jó szórakozást!


 Little white secret

A fenyőfa teljes díszben állt. Tökéletesen szép volt. Se túl kicsi, se túl nagy. A névre szóló ajándékok már becsomagolva lapulnak a fa tövénél. A pici szobát belepte az oly jellegzetes fenyőillat. Gillian kivette a sütőből az utolsó adag süteményt is. Szenteste, azaz ma érkezik meg a családja, így rengeteg tennivalója akadt egész nap. Mikor megterítette az asztalt, leült egy picit pihenni. Kisvártatva megszólalt a telefon. A szülei hívták, hogy nagyon sajnálják, de a hóakadály miatt a tanyájukon rekedtek, így nem tudnak eljönni hozzá az ünnepekre. Mikor Gillian letette a kagylót, ürességet érzett. A három testvéréből kettő külföldön él, ők se tudtak hazajönni a hó miatt. De ők már délelőtt szóltak, hogy mégsem utaznak haza karácsonyra. Nővére és családja is lemondta a vacsorát a gyerekek himlője miatt. Gillian a könnyeivel küszködött. Az asztal roskadásig tele finom falatokkal, a fa teljes díszben áll, ő pedig egyedül fog karácsonyozni... Pont, mint tavaly. És mint az előtt, meg az előtt...
Gillian a kezébe temette az arcát, és sírva fakadt. Viszont muszáj volt összeszednie magát, mert ugyanis csöngettek. A tanárnő szinte futott az ajtóig, hátha még is a családja az, és csak megviccelték. De nem. A szomszédja, és egyben kollégája, a legjobb barátja állt előtte. David kétségbeesett pillantást vetett rá, de szólni nem tudott, mert Gillian megelőzte őt:
- David, mi ez a szag?!
- Ehm, szia. Van egy kis baj...
- Érzem... Mit égettél oda?
- Hát az a jószág, ami a sütőmben van, elméletileg kacsa, de gyakorlatilag szén lett belőle...
- Ügyes vagy... Miben tudok segíteni?
- Hát figyelj, egy kis része még menthető, az nekem bővel elég, de ha jön a család, bajban leszek... Nincs valami S.O.S. recepted?! Egy csomó minden van nálam otthon, de én nem vagyok egy konyhatündér, amint látod... Bocsi, hogy ilyenekkel zargatlak pont Szenteste, nem tudom, mit csináljak, egy bolt sincs már nyitva...
- Hát figyelj...
- Bocsi, csörgök, mindjárt jövök!
Gillian az ajtónak támaszkodva várta szomszédját, miközben figyelte, amint a tömb többi lakója hazafele igyekszik. Mindenki olyan boldog volt. A sok rokon megtöltötte élettel és nevetéssel az amúgy nyugodt panel folyosóját. Gillian csendben figyelte őket. David észre vette, hogy valami baj van.
- Minden oké?
- Persze. Mid van otthon? Meglátom, mit tehetek az ünnepi vacsorád ügyében.
- Áh, hagyjad... A hó miatt lemondták tesómék is meg apuék is a meghívást...
- Na ezt az érzést nem kell bemutatnod. De te legalább nem egy hadseregre főztél... De tudod mit? Gyere át, meghívlak vacsorára!
David meglepődött a meghíváson, de végül Gillian mosolya, és a jó illatok meggyőzték őt. Legalább nem kell egyedül töltenie a Szentestét.
Miután durranásig ették magukat, végigdőltek a kanapén. Mozdulni is alig tudtak. David szokás szerint elkezdett poénkodni, hogy ha ezt a diákjaik látnák, tuti elkezdenék a kombinálást.... Gillian helyeselt, majd a két tanár mesélésbe kezdett, hogy az osztályai milyen kérdésekkel és kombinációkkal bombázza őket nap, mint nap.
- De ez még mind semmi, Gill, az én áldott jó kölkeim még egy facebook oldalt is létrehoztak nekünk, "Lájk, ha szerinted Gillian tanárnő és David tanár úr egy pár" címmel...
- Ne idegesíts fel...
- Komolyan, gyere, megmutatom! - David az ölébe kapta a laptopot, befészkelte magát kolléganője mellé, majd bejelentkezett. Gillian a döbbenettől szóhoz se jutott. Az egész iskola tagja a csoportnak, mindenki rajtuk csámcsog. "Ma reggel is együtt jöttek, tök cukik" "Gillian tanárnő ma nagyon vigyorgott ofőre, remélem ez elég lesz ahhoz, hogy ma ne feleltessen" "Gyerekek, ezek tuti jóban vannak, tök zavarban vannak ha egymással beszélnek" És a kommentek pedig ennél is cifrábbak. Sőt, van két lány, aki képregényt készített róluk... Az első csókjukról, arról, hogyan udvarol neki David... A férfi csak röhögött az egészen, álnéven regisztrált a közösségi oldalon, mintha ő is a suli diákja lenne. Ő már hónapok óta követi a csoport eseményeit, és jókat vigyorog a bejegyzéseken és a rajzokon. Gillian viszont döbbenten figyelte laptopja kijelzőjét. Sejtette, hogy a gyerekek kombinálnak, mert túl sok intim kérdést tettek fel neki az utóbbi időben, de azt még álmában sem gondolta volna, hogy külön oldalt is létrehoztak, ahol a gyerekek azért drukkolnak, hogy David-el összejöjjenek... Gyerekkoruk óta ismerik egymást, mindig is a legjobb barátok voltak. És ő sose akart ennél többet. Testvéreként szerette és szereti őt, nem férfiként. A hosszú döbbent csend alatt David is ugyanezt a gondolatsort pörgette le az agyában. Gillian olyan volt neki, mintha a húga lenne... Viszont hirtelen támadt egy ötlete....
- Te, Gill, mi lenne, ha megszívatnánk a szurkolóinkat!
- Mire gondolsz?!
- Menjünk ki a kézen fogva a karácsonyi vásárra, mintha tényleg egy pár lennénk! Rohadt kíváncsi vagyok a reakciójukra!
- Nem vagy normális... És én még azt hittem, Thomas-nál nincs hülyébb ember a Földön...
- Ne csináld már, nagyon jó lesz! Elmegyünk korizni meg forralt borozni! Meghívlak sült gesztenyére is!
Gillian végül beadta derekát. Furcsa volt David-el kézen fogva sétálni... Pláne úgy, hogy a férfinek ez teljesen természetes volt. Az már kevésbé, hogy a korcsolyapályán Gillian-nek kellett David-et felsegíteni a jégről, mert a férfi többet ült, mint csúszott a jégen... De az utóbbi időben egyikük se nevetett ennyit, mint most. A forralt bor is nehezen csúszott le, mert David rendre jajgatott a fájós jobbik fele miatt, ami miatt Gillian-re folyamatos röhögőgörcsök törtek.. Miután a sült gesztenye is elfogyott, és kigyönyörködték magukat a város karácsonyfájában, elindultak haza. Látták, hogy Thomas-ék vigyorogva követik őket, tisztes távolságból. Majd David gondolt egyet, és leteperte a hóba kolléganőjét, és mint egykoron általános iskolában, jól meg is fürdette benne. Gillian egy hatalmas hógolyóval válaszolt, pont, mint sok-sok évvel ezelőtt. Miután széthemperegték a havat az udvaron, elindultak Gillian lakására. Miután hazaértek, rettenetesen ki voltak fáradva. Gyerekkorukban hócsatáztak utoljára. Jó volt újra átélni mindezt. 1-1 csésze forró tea mellett David vigyorogva vette ölébe a laptopot. Pont az történt, amire számítottak. Szívecskék, ujjongó kommentek és gratulációk. David és Gillian összenéztek. Mind a ketten hülye fejet vágtak. Végül a férfi törte meg a csendet, de végig a kolléganője szemébe nézett:
- És mi lenne, ha megpróbálnánk?
- Háh, hülyéskedsz?! Sámlira kéne állnom ahhoz, hogy megcsókoljalak - nevetette el magát Gillian - vagy neked kéne behajolnod ilyen hányós pózba!
- De pl ilyen pottyantó budis pózt is felvehetnék, az viccesebb!
- De ezt most komolyan kérdezted? Gondolod, hogy menne nekünk... úgy?
- Nem tudom. De próba szerencse. David óvatosan Gillian-hez hajolt. A nő fenntartással fogadta a férfi közeledését, de végül nem hátrált meg. Az utolsó pillanatban viszont....
... David elnevette magát.
- Ne haragudj, Gill, csinos és vonzó nő vagy, de te nekem szinte a testvérem vagy! És a tesójával nem smárol az ember...
Gillian megkönnyebbült.
- Már kezdtem megijedni, hogy belém zúgtál... Nem is tudod, mekkora kő esett le a szívemről... Nagyon bénán néztünk volna ki, nem?
- Hát hallod, eléggé! - nevették el magukat.
Gillian viszont váratlanul felpattant a kanapéról, és a karácsonyfa alá kuporodott.
- Gyere, hozott neked valamit a Jézuska!
- Komolyan?!
- Aham!
David egyből kiszúrta a kis dobozt. A csomagolást egy mozdulattal letépte. Csodálkozva bámult az irattartó mappára.
- Így legalább csak a fejedet fogod elhagyni jövőre, és nem pedig a dolgozatokat! - mondta Gillian nevetve.
- Jogos. Viszont neked is van itt a fa alatt valami...
Gillian kibontotta a kis csomagot, amiben egy határidő napló lapult.
- Ezt azért kapod, mert már nekem ég a bőr a képemről, hogy mindent a kezedre meg kis fecnikre írsz! - vigyorodott el David. Gillian is vele nevetett, de hamar összeráncolta a szemöldökét, és tekintetét a laptopra emelete.
- Mi ez a hülye hang?!
- Jönnek az értesítések a gratulációkról... Gyere ide! - David átölelte Gillian-t, majd csinált egy közös képet magukról, amin mind a ketten egy fityiszt mutatnak. David átírta a facebook-os nevét a valódira, és közzé tette az előbb készült fényképet, az alábbi szöveg kíséretében:

FAKE. De azért köszönjük a sok gratulációt! 
Mindezt majd megháláljuk januárban 1-1 dolgozat kíséretében! 
Gillian & David
 
Mindketten elnevették magukat. Megbeszélték, hogy ezt az estét egymásra, és a barátságukra szánják, és hogy ha már így alakult, együtt töltik a Szentestét. Időközben befutottak a hívások, hogy Gillian és David családja is holnap indul hozzájuk, mert elcsitult a hóvihar. Gillian és David még mindig a fa alatt ültek. Már elmúlt 11 óra, kint pedig szép csendben hullott a hó.
- Te, Gill! Nekem olyan hiányérzetem van...
- Nekem is... Valami kimaradt ebből a napból... Valami, ami nélkül nem karácsony a karácsony...
David és Gillian összenéztek. Egyszerre mosolyodtak el, és egyszerre mondták ki, mi az az elcsépelt dolog, amit minden karácsonykor, szinte már szertartás szerűen meg KELL nézni... A varázsszó pedig nem volt, más, mint a...

RESZKESSETEK BETÖRŐK! ;)




Minden kedves Olvasómnak nagyon boldog, békés, áldott karácsonyi ünnepeket, a fa alá sok ajándékot, a szívetekbe pedig annál is több jóságot és melegséget, 
valamint sikerekben gazdag 2014-es évet kívánok!

/Pocakotokra vigyázni, elég, ha én zabálom halálra magamat xD/
Dana Mitzy, 2013. 12. 24.

 

2 megjegyzés:

  1. "Pont, mint tavaly... És mint az előtt, meg az előtt..." Szegény tanárnő :( Íróka és/vagy a sors nem nagyon szereti... És ahogy elnézem, a tanár urat sem. Vagy szereti, és csak szeretetből cseszegeti, mert a javukra válik :D
    Na jó, tanár bá, azért ne tessék úgy szaladni, azt az állatot előbb ki kéne szedni a sütőből, különben jöhet sok szimpatikus ember háztűznézőbe.
    No nézd meg, én még rá is kerestem arra a csoportra...
    Ok, kapásból azt olvastam, hogy Gillt kapta ölbe, nem a laptopot. xD
    De kis aranyosak, még fanficet is írnak róluk... :D
    Jól van, mondjanak/érezzenek akármit, én nem hiszek nekik :P
    Váá, ez nagyon jó volt :D Tiszta kis aranyosak ezek ketten, nem érdekel, ők maguk mit gondolnak. :D Tudom, hogy csúnya és gonosz vagyok, mert teszek a karakterek véleményére, de ez van. :D Boldog karácsonyt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Húúúúúú akkor az osztálykirándulásos kötet nagyon fog tetszeni :3 Ott még előszedem ezt a témát meg a fanficeket is xP

      *spoiler* Gillian tanárnő túllő a ciderrel és becsiccsent, David meg beszív egy vicces cigivel, majd azon röhögnek, hogy Mulder és Scully a becenevük, ezért elindulnak ufóra vadászni, de eltévednek a sötétben..... *spoiler vége*

      Törlés