2. fejezet: Storytime – A mesék ideje

Egy kicsiny, szegényes faházikóban egy középkorú férfi négykézlábra ereszkedve élesztgette a kandalló tüzét. Addig piszkálta a parazsat, amíg az végre belobbant. Marcus elégedett vigyorral fejezte be a szitkozódást. Testvére, Tom, a fotelban ülve kipillantott az újság mögül, ránézett fivérére, majd egy lemondó fejcsóválással visszatért a sorok közé. Mire Marcus letörölte a kormot az arcáról, kinyílt az ajtó, és berobbant rajta Sunny, aki egyből középső nagybátyja karjaiba ugrott.

-          Marcus bácsiiii!

-          Kicsi Sunny, tudod-e, milyen nap van ma? – kérdezte, miközben felkapta a kislányt.

-          Nem.

-          Hát, ma jön a Mikulás!

-          És járt már itt? – kérdezte Sunny csillogó szemekkel.

-            Bizony! És hozott neked valamit. Gyorsan menj ki a konyhába, és nézd meg a papucsod!

Azzal Sunny elrohant, örömteli mosollyal az arcán. Edgar döbbenten, és kissé bosszúsan nézett bátyjára.

-          Vettem neki egy mézeskalácsot. – majd leült a tűz elé.

-            A suliban minden gyerek játékot, meg drága dolgokat kapott. – vetette oda Edgar, miközben letette kabátját.

-            Ennél többet nem tudunk adni neki. Ezért a pénzért is két napig vágtam a fát a szomszédban!

-            Minek ígértetek olyat a gyereknek, amit nem tudtok teljesíteni?! Évekig meg voltunk Mikulás, karácsony meg Jézuska nélkül… - szólt közbe Tom. Mogorva tekintetét csak Sunny oldotta fel, mikor csillogó tekintettel szaladt be a konyhából.

-          Nézzétek, mit hozott a Mikulás! Egy mézeskalácsot, amire az én nevem van írva!

-          Bizony Sunny, és ez csak a tiéd! – mondta Marcus, miközben átölelte a kislányt.

-            Köszönöm, annyira köszönöm kedves Télapó! Tudtam, hogy idén hagysz ki engem se! – mondta Sunny, miközben kinézett az ablakon.

Aznap este Sunny le se tette a kezéből a szív alakú mézeskalácsot. Mindenhova vitte magával. Minden székre és ágyra leült, és elmesélte a süteménynek, miért is szereti a háznak azt a szegletét. Nem kellett sokat beszélnie. A kicsi házikóban alig volt bútor. Igaz, hely se nagyon, hogy több legyen. A nappali volt egyben a hálószoba is. Három nagy és egy kicsi ágy árulkodott a lakók létszámáról. Edgar és Marcus emeletes ágyon aludtak, a kandalló bal oldalán. Ed aludt felül, mert ő kicsi, és nem veri be a fejét a plafonba, ha felmászik. Tom rezidenciája velük szemben volt. Egyszerű ágy, ami fölött egy polc volt, azon a lámpa, ami halványan világította meg az amúgy otthonos szobácskát. A kandallóval szemben állt Sunny ágya, ami deszkákból lett összeszerelve. Marcus asztalos, Edgar pedig ács volt, így hamar összeeszkábálták kicsi Sunny fekhelyét, és mellé egy kis asztalt székkel.  Mégse tanulhat a lány a földön… Emellett volt az „Öreg Fotel”, amiben csak Tom szokott ülni. Elvégre ő a család feje. A kandalló és Sunny ágya között pont volt annyi hely, hogy elférjen egy rongyszőnyeg, és két kisebb szék meg egy lóca. Az emeletes ágy melletti ajtó vezetett a konyhába. Ott csak a tűzhely volt, és egy kicsi szekrény, amiben pont elfértek az edények és a tányérok. Volt ott még egy asztal, négy székkel. Semmi több. A Tom ágya melletti kis kuckóban volt kialakítva a fürdőszoba. Egy kád, egy ősrégi fatüzelésű bojler és a mosdókagyló, alatta egy kb. kőkori mosógép, ami mindig elromlott. Ennyi volt a szoba berendezése. Azonban Tom szerencsére értett a villamos dolgokhoz, így ő mindig meg tudta szerelni a gépet, ha az felmondta a szolgálatot. Jó szakember volt, a városban mindenki őt kereste, ha elromlott valami. De sajnos igazi, állandó munkát senki se adott neki, ahogy az öccseinek sem. Épp hogy csak meg tudnak élni. Ezért nem értette Tom, miért költötte Marcus azt a kevés pénzt mézeskalácsra… Azzal nem lehet tüzelni és jóllakni. Ezért nem akarta, hogy iskolába járjon a lány. Túl sokat lát és hall, ők pedig nem tudják tartani a lépést a többi szülővel. A könyvek és a füzetek nem csillogó papírral voltak becsomagolva, hanem újsággal. Amire ráadásul Edgar hülye figurákat festett, Marcus meg összekente valamilyen bogyóval, aminek olyan a színe, mint a WC tartalmának… De Sunny-nak tetszett. Ahogy a párnahuzatból és rossz kabátból kialakított iskolatáska is. Tom attól félt, hogy ha felkerül a gyerek az iskolába, minden meg fog változni. Neki is kell majd új, divatos ruha, nem lesz jó a házilag gyártott. Kell majd ez is, az is, ezt is vedd meg, azt is vedd meg… De MIBŐL?! Szerencsére félre ismerte a kicsi lányt, aki amióta elkezdte az első osztályt, semmit se változott. Ugyanaz az egyszerű gyerek volt, akinek nem a pénz irányította az életét. Nem úgy, mint az anyjának… Hat évvel ezelőtt még Tom nővére, Linda is velük lakott. Tanárként dolgozott, jól keresett, simán megéltek négyen belőle. De aztán valami megváltozott… Összeállt egy senkiházi emberrel, rövid, de viharos viszonyuk eredménye lett Sunny. A férfi elhagyta Linda-t, amikor az már terhes volt. Pár évvel később derült ki, hogy öngyilkos lett. A gyerek megszületett, a gond és a feszültség pedig egyre csak növekedett. Linda-t nem érdekelte a gyerek, sokat eljárt otthonról. Volt úgy, hogy napokig nem látták. Ők pedig ott maradtak a pár hónapos csecsemővel, aki folyton az anyja után sírt. Aztán egy reggel egy levelet találtak az asztalon. Linda-t felszedte egy gazdag pasas, aki elvette őt feleségül, de a gyerekről hallani se akart. Így hát nővére itt hagyta őt, alig pár hónaposan. Tom sose tudta megbocsátani nővére tettét… Itt hagyta őket a nyomorban, nincstelenségben és bizony sokszor éhínségben, ő meg a gazdagok életét éli csipke ruhában, előkelő urak társaságában… ő biztos finom falatokat eszik, kacsát, libát és ki tudja még mit. Ők meg négyen osztoznak fél kiló kenyéren, és (jó esetben) egy liter tejen. Ő minden nap más ruhát vehet fel, ők egy hétig hordanak egyet, mert nincs több. Mind a négyük összes ruhája elfér a nagy szekrény felső részében… Talán emiatt nem tudja úgy szeretni Sunny-t, mint a másik két testvére. Marcus és Edgar valósággal rajonganak a kislányért, inkább nem esznek három napig, csakhogy ő jóllakhasson. Oroszlánként védik a gyereket, foggal-körömmel küzdenének érte, ha a szükség úgy hozná. Ők nem Sunny-t okolják az anyja tettéért. Tom viszont igen. Hárman még megélnének valahogy, de négyen egyre nehezebben. Munka nincs, enni és fűteni viszont kell. És ha belegondol abba, milyen palotába élhet a nővére…

Tom ökölbe szorította a kezét. Csak ült a fotelban, bámulta a tüzet, dühe pedig egyre csak növekedett. Idegesítette a kislány locsogása, és testvérei nevetése.

-          Edgar bácsi, meséld el, miért lett Sunny a nevem!

-          De már annyiszor elmeséltem…

-          Ő viszont még nem hallotta! – mondta a kislány a mézeskalácsra mutatva.

-            Na jó, gyere ide! – Azzal ő, ölében a kislánnyal, leültek a kandalló előtti rongyszőnyegre, és miután Marcus is csatlakozott közéjük, Edgar elkezdett mesélni.

-            Tudod, Mézeskalács Kisasszony – mondta kuncogva Ed – errefelé sokat esik az eső.

-            Sokat? Mindig! – vágott közbe Marcus.

-            Szóval… Izé… Tényleg… Itt MINDIG esik az eső, tavasztól őszig. Télen meg állandóan havazik… Tehát… Volt egyszer egy esős, borongós, hideg és szeles nyári nap, amikor ez az ici-pici lány úgy döntött, hogy jelzi az angyalkáknak, hogy világra szeretne jönni. – Edgar szokás szerint az „ici-pici” szónál megcsiklandozta Sunny-t, aki hangosan kacarászott. -  Annak rendje-módja szerint az angyalkák pólyába fektették a kislányt, majd kiválasztották, melyik földi ház lakója legyem a csöpp kislány. őrülten nagy vihar volt azon az éjjelen, dörgött, villámlott, ömlött az eső. Az utcákon hömpölygött a víz… Reggelre viszont, mintha minden átrepült volna egy másik országba… Sehol egy felhő, sehol egy csepp eső. Azóta se volt olyan verőfényes napsütés ebben a városban. A nap sugarai szinte a földig értek. És ezen a csodálatos, napsütéses délelőttön világra jött… egy kicsi lány, aki méltó módon, erre a napra emlékezvén a Sunny nevet kapta. És ez a kislány immáron hat éves, első osztályba jár, és ha jól sejtem, félévkor kitűnő tanuló lesz, igazam van?

-            Igeeen!  tanító néni azt mondta, irigylésre méltó bizonyítványom lesz. Bár nem tudom, hogy ez mit jelent, de biztos igaza van!

A két testvér elnevette magát. Tom továbbra is komoran bámulta a tüzet.

-          Ed bácsi, kérdezhetek valamit?

-          Persze prücsök, ki vele!

-            Az osztálytársaimat mindig az anyukájuk kíséri suliba, és ő is viszi haza őket. Értem meg ti jöttök mindig… Nekem hol van az anyukám? Mert tudom, hogy nem az angyalok hoztak ide. Miért nincs ő most velem?

Döbbent csend lett úrrá a kicsi szobában. Edgar állta egy darabig a kislány tekintetét, de végül elfordította a fejét, és Marcus -ra nézett. Majd Tomra.

-          Neked nincs anyád. – csattant a válasz Tom szájából.

Sunny és a két fivér lélegzetvisszafojtva figyelte Tomot, miközben ő ugyanúgy a tüzet bámulta. Sunny törte meg a csendet, majd egy széles mosollyal a száján közölte ünnepi kívánságát:

-          Akkor én egy anyukát szeretnék karácsonyra!

Tom agyát elborította a düh. Ő a lelkét is kiteszi ezért a gyerekért, eteti, itatja, ruházza, iskolába járatja, tetőt ad a feje fölé… A testvéreivel éjt nappallá téve gürizik a betevő falatért, amiből nekik sokszor nem is jut, és ennek mégis egy anya kell… Egy anya, aki elhagyta őt, kidobta, mint egy kutyát, lelépett, hogy úri nő lehessen, a gyerekét meg hagyta volna éhen halni… Legszívesebben Sunny fejéhez vágta volna mindezt, de ő még túl kicsi, hogy megértse mindezt. Arca egyre vörösebb lett, a nyakán és a kezén kidudorodtak az erek. Majd hirtelen összeszorította a fogait, felpattant, és iszonyú erővel ráütött a mellette lévő asztalra, amely ezt követően ripityára tört.

-          Azt mondtam, neked nincs anyád!

Némaság ült a kis ház lakóira, végül Edgar szólalt meg:

-          Sunny, kimennél az udvarra, hátha meglátod még a Mikulást!

Miközben beszélt, tekintetét nem vette le Tomról. Sunny semmit se értett az egészből. Csak nézett hol az egyik, hol a másik férfire.

-          Sunny, légy szíves hagyj minket magunkra. – kérte őt most már Marcus is.

-          Nem hallod?! –förmedt rá Tom.

A kislány megijedt, sose látta még ilyennek nagybátyjait. Attól félt, ha kimegy, még csúnyábban beszélnek majd egymással. Meg kell védenie Edgart és Marcus-t Tomtól, aki valamiért nagyon dühös lett. De mitől? Ő nem tett semmi rosszat. Nem bántott soha senkit. Sunny a könnyeivel küzdött.

-          Jobb, ha most kimész kicsim az udvarra. – guggolt le hozzá Ed.

-          De ugye nem bántjátok majd egymást? – kérdezte Sunny sírva.

-            Dehogy is. Csak felnőtt dolgokról szeretnénk beszélni, amikhez te még túl kicsi vagy, hogy megértsd.

-          Becsületszóra?

-            Becsület szavamra! – miután Edgar elengedte Sunny apró, törékeny kezeit, a kislány elindult kifelé. Egyre szaporábban lépkedett, mikor az ajtóhoz ért, szinte már szaladt. kinyitotta azt, de eszébe jutott, hogy kint hideg van, és kabátot kellene vennie. Visszacsukta hát az ajtót.