2018. január 6., szombat

11. fejezet - Total eclipse of a heart

Sziasztok!

Különleges fejezet és annál is különlegesebb bejegyzés a mostani. A tervezettnél egy fejezettel hamarabb ér véget ugyanis az Only Human - A rocker is ember VI. kötete. Jelenleg a várandósságom 39. hetében vagyok, Kata Baba (és nem Donatella, ahogy a "kedves" volt kollégáim tudják :P) bármikor úgy dönthet, hogy felmondja a luxus albérletét ^^ Emiatt nem akartam félbe hagyni ismét hónapokra a képregényt, ezért úgy döntöttem, hogy egy alternatív véggel lezárom a történetet.
Ez egy olyan "vég" lesz, ami igazából nem is az, csak a fejezet zárásakor nem fog teljesen elvarratlan történetszál maradni senki részéről, viszont alkalom adtán bármikor újra tudom majd folytatni az alkotást, ha majd a pici mellett az időm engedi. A teljes, érettségi bankettel végződő story itt van a fejemben, és most már leírva a vázlat füzetemben is, időtől és energiától függően bármikor tudom majd folytatni, aminek remélem, Ti is örülni fogtok :)

Addig is, köszönöm Nektek, hogy ennyi éven át hű olvasóim és követőim voltatok, nélkületek a képregény nem tartana itt!

Remélem, a jövőben is látogatjátok majd a blogot, igyekszem frissíteni is a tartalmát, és ha lesz rá időm, az új rajzaimat is itt fogom megmutatni Nektek.
És mi már nagyon várjuk január 14-ét, és most kivételesen nem Marco Hietala szülinapja végett (azért micsoda Nightwish rajongó már most a kislányunk, lazán kinézte magának ezt a dátumot születésnapnak, amit a jelek szerint tartani is fog :D).



Ígérem, amint lehet, jelentkezem, ha Pocaklakónk végre velünk lesz :) De addig is, itt egy kis olvasnivaló, remélem, tetszeni fog mindenkinek ^^

 

Az utolsó oldal pedig egyben így néz ki:

Remélem, mindenki megtalálta a számára kedvező véget, ha nem, tessék reménykedni, hogy majd egyszer a kedvenc karaktere újra "életre kel" és úgy alakul az élete, ahogyan azt ő elképzelte olvasás közben ;) Rajtam nem fog múlni! ;)

Addig is, további szép napot mindenkinek!

Üdv,
Dana 

2017. október 8., vasárnap

10. fejezet - Ride The Sky

Sziasztok!

A mai nappal folytatódik az Only Human - A rocker is ember című képregényem ^^ Remélem, Ti is annyira vártátok a startot, mint én :) Aki később kapcsolódott a történetbe, vagy esetleg nem emlékszik, mi történt eddig ebben a kötetben, az erre a linkre kattintva megteheti: Only Human VI. összefoglaló

A következő képsorokért pedig köszönet öcsémnek, ugyanis  közel egy éve mesélte el nekem a következő berúgásos sztorit, és még akkor (két röhögőgörcs között) beígértem neki és a haverjainak a V.I.P. "belépőt" a képregénybe. És íme:











2017. szeptember 13., szerda

2017. 09. 09. - A Mi Nagy Napunk

Sziasztok!

Ha valaki pár évvel ezelőtt azt mondja, hogy a címben említett napon férjhez megyek, körbe röhögtem volna. Férjhez én?! Az örök szingli?! Hát kérem szépen, igen, ez is megtörtént, bővült a nevem egy Tarrnéval :) (Így a monogramom kis híján T.N.T. lett xD). És most mesélek Nektek egy picit erről a napról :)
Amikor februárban Apa meghalt, lefújtuk az idei esküvő tervét... Nem is került szóba, Párom (most már férjem :O) teljes mértékben tiszteletben tartotta a kérésemet, hogy gyászévben ne esküdjünk. A családunk is mellettünk állt, természetesen. Még április 21-én is ehhez tartottam magam, amikor a hivatalból történő búcsúztatásomkor az egykori főnököm bunkó paraszt stílusban még odaköpte, hogy várják az esküvővel egybekötött lakodalom hírét a kollégákkal...-.-" Na, azt idén lesheted, gondoltam magamban, de talán még mondtam is neki. Aztán május 6-án hajnalban ellőttem egy pozitív terhességi tesztet *-* Már javában a második trimeszterben jártunk, amikor felvetődött a gondolat, hogy mégis meg kéne esküdni, ne csak apaságival vegye majd a nevére a kicsit. Elkezdtünk számolgatni, de a jövő évi esküvő még a szülés előtt necces lett volna, lévén, hogy január 13-ra vagyok kiírva, de mivel nagy babánk van már most, számítani lehet, hogy korábban jön a kiírtnál. plusz kurva hideg, csúszós út, takony idő, bálna méretek részemről stb. Végül úgy döntöttünk, hogy szeptember elején valamikor szűk családi körben, mindenféle lagzi, buli és dorbézolás nélkül egybe kelünk. A családunk maximálisan mellettünk állt, lévén a gyászt belül érzi mindenki, és tudták, hogy Apa hiánya mennyire megvisel lelkileg, így senki se vetette ezt a szemünkre (ha meg más tenné meg, annak tuti kikaparnám a szemét, csak én tudom, mit viaskodtam saját magammal és min mentem keresztül).

Igen ám, DE HOL?! Mert ugye egyértelmű volt, hogy a lőkösi hivatalba én be nem teszem a lábam, és az a vipera se eskessen minket, akinek a méhecskéi terrorizálják mamámat, plusz telepofázta a polgi fejét azzal, hogy én miket mondok stb. A kevermesi is kilőve, valahogy nem tudtuk ott elképzelni az esküvőnket. Így az eleki hivatalra esett a választásunk, amit egyáltalán nem bántunk meg. Az anyakönyvvezető egy végtelen precíz és alapos fiatalember volt, ő ajánlotta a fotósunkat, a Nagy Napon meg minden úgy ment, mint a karikacsapás, egy pici malőr se volt, leszámítva az izgulást a részünkről :) Vicces, hogy anno kiálltam közel 200 ember elé egy másfél órás műsort levezetni, fellépőket konferálni, és semmi izgalom nem volt bennem, most meg kevesebb, mint 30 ember előtt alig tudtam megszólalni :D De persze nem ment minden egyszerűen, egy fránya hematóma miatti vérzéssel július végén kórházba kerültem, 6 napig "élveztem" a Pándy-féle wellness-t, így kis híján kicsúsztunk a 30 nappal előtti bejelentkezésből xD

Aztán teltek-múltak a napok, hetek, Poci időközben max sebességre kapcsolt, és iszonyatos ütemben növekedett, így a ruhapróbák nem voltak olyan egyszerűek, de jobb is, a sok meseszép költeményből nem tudtam volna választani. A kismama fazonok közt is volt trampli, szép, átlagos és meseszép. Igaz, pont az nem jött rám :( Gondolom, sejtitek, hogy a fehér ruha fekete csipkével volt díszítve :D De már akkor szoros volt :( Viszont átalakították volna, ha megveszem 170 000 Ft-ért..... Szóval próbáltam tovább xD Volt egy, aminek gyönyörű volt a díszítése mellben, viszont ekrü volt, én meg fehéret akartam. Első szalon kilőve. Jöhet a második. Az első ruha olyan semleges volt. A másodikban állítólag 2x akkorának tűntem, mint amekkora voltam :D Végül a 3. ruha lett a befutó, anya, öcsém és a barátnője is egyértelműen erre szavaztak, velem együtt *-*


Aztán én elképzeltem hozzá egy kontyot, barátnőm, Judit pedig megvalósította *-* Amíg ő a hajammal bíbelődött, addig én a kisfiát szuttyongattam :D Azt kell mondjam,profi munka lett, mindenki dícsérte a frizurámat, nem alaptalanul ;) Így nézett ki próbán:




Így pedig élesben:




Aztán a sok szervezkedés (ebéd, fotós, virágok, gyűrűk, kocsi, ruhák, meghívók stb) után végre eljött a szeptember 9-e. Én már 5 óra előtt fent voltam, nem tudtam aludni. Párom még elrobogott Elekre a virágokkal, gyűrűkkel és a pezsgőkkel, addig Judit meg felöltöztetett engem, és megcsinálta a hajam. Bő 2 óra hosszát vett igénybe, de megérte :)



És a kötelező, 22 hetes pocakfotó :)




A leendő gyerekszobában folyt a munka, a háttérben már ott sorakoznak a babarucik is *-* Aztán Józsi épp akkor ért haza, amikor Judit indult, így teljes harci díszben vártam Őt a teraszon ;) Még a szava is elakadt, amikor meglátott :) Ezután egy gyors smink, egy abroncs miatti macerás kétbetűs kitérő, gyors felvettük az anyukáját és a húgáékat, majd irány az anyakönyvvezető...

Az öcséink voltak a tanúk, a családunk többi tagja pedig már bent várt minket, mi pedig úgy izgultunk, mint hülyegyerek karácsony napján :D



De mint írtam is, semmi baki nem történt, a könnyeimmel kellett hadakozzak, amikor Apa eszembe jutott, és amikor meghallottam, hogy sokan csörögnek a zsepis papírral :D
Maga a szertartás kb 30-40 perc volt, de életem eddigi legszebb pillanatai voltak :)

A bevonulás:
Az eskü:



A gyűrűhúzás:

A pezsgőbontás:



Aztán a hivatal előtt fogadtuk a gratulációkat :)



És végül a kisebb csokromat el is dobtam, túl sok még a hajadon a családban ;)








Végül unokatesóm, Ági lett a szerencsés :)




Ezután mentünk ki a pósteleki Mókus Csárdába, ott volt ugyanis a fotózásunk második fele, valamint az ebéd. A fotósunk kb. 3 hét múlva adja át a képeket, azokat majd csak úgy október eleje körül tudom megmutatni, de annyit elárulhatok, hogy profi munka lett mindegyik ;)

A kaja meg kiadós és finom volt, én személy szerint degeszre ettem magam :D Na jó, nekem/nekünk most meg van engedve :P De a fűző pl. egyre jobban szorított, nem is tudom, miért :D A nap végén vágtuk fel a MI Tortánkat, amit a kevermesi Kati néni sütött külön nekünk :) Köszönet érte, isteni finom volt mind a 4 ízesítés (csoki, vanília, gesztenye és citrom)



Az idő is végig nekünk kedvezett, nem volt dög meleg (ki hitte volna, hogy én valaha 25 fokért imádkozom, és nem 35-ért?!) Csak késő délután kezdett el cseperegni egy pici eső, pont amikor indultunk volna.
Amikor hazaértünk, a szívem hasadt meg, hogy le kellett vegyem a ruhámat, de már levegőt se kaptam benne, annyira szorított... :( Még gyors végiglátogattunk még egyszer mindenkit Kevermesen és Lőkösön, aztán hullafáradtan kidőltünk a sorból... A kislányunk is nyugiban volt egész nap, biztos nem tudta hova tenni azt a sok hangot, amiket aznap hallott, de estére megjött a focizhatnéka, és jelezte, hogy ébren van, és még egy darabig bökdösött, de kb 11-re én is bealudtam vele együtt :D

És lehet, hogy "csak egy papír" a házasság, de szerintünk ez nem igaz. Igenis más érzés feleségnek és férjnek lenni. Az a nap volt a mi nagy napunk, és onnastól kezdve minden nap a miénk, mert szeretjük, tiszteljük és becsüljük egymást. Hisz megesküdtünk, hogy amit eddig éreztünk, az csak erősebb lehet napról napra. És mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a születendő kislányunk. <3


Köszönöm, hogy meghallgattatok :)

Dana